Leltár

A fordulónapi leltározás esetében a raktárban lévő összes készletet mennyiségileg a pénzügyi év végén egy meghatározott napon rögzítik, ahogyan azt a kereskedelmi törvénykönyv előírja. A leltározást a mérlegfordulónaphoz közel kell elvégezni. A számlálásban tíz nappal az említett időpont előtt és tíz nappal utána is lehet késleltetni. A leltárban ezen időszakon belül bekövetkező minden változást a mérleg fordulónapjáig visszafelé vagy előre kell számítani.

A referencia-időponti leltár előnye a nagy pontosság és a referencia-időponti leltárra vonatkozó későbbi elő- vagy utólagos számítások viszonylag kis ráfordítása. A legnagyobb hátrány viszont az, hogy nagy mennyiségű személyzetre és időre van szükség ahhoz, hogy minden tételt megszámláljanak, megmérjenek vagy lemérjenek egy-egy fordulónapon, illetve rögzítsenek a könyv szerinti leltárban.

Az folyamatos leltározás során a készleteket, valamint az összes hozzáadást és eladást folyamatosan rögzítik és dokumentálják a folyó üzleti év során. Mivel manapság minden leltárszámlálás úgyis leltárszámlálásnak minősül, csak azoknál a raklapoknál kell a számlálást elindítani, amelyeknél a leltározás időpontjáig az utolsó leltározás több mint egy évvel ezelőtt történt.

A folyamatos leltár egyik változata a nulla/alacsony mennyiségű leltár. Itt a raktáros mindig számolásra szólítja fel a raktárosokat, ha a könyvekben lévő mennyiség nulla vagy nagyon alacsony. Előnye, hogy minimális erőfeszítéssel a tételek nagy része már az év végére megszámlálásra kerül, ami növeli a készletbiztonságot.

A szúrópróbaszerű leltár során a leltárt gondosan kiválasztott és reprezentatív mintákra korlátozzák. Ennek az eljárásnak a célja, hogy a lehető legkisebb hibával becslést készítsen a készletről.